Gyermekkoromban unokanővéremmel arról ábrándoztunk, hogy egyszer majd létrehozunk egy iskolát, ahová szívesen járnánk. Meg egy gyermekmentő ligát is. Aztán ez az elhatározás elhalványult, más dolgok ideig-óráig fontosabbnak bizonyultak… Mindig öntörvényű voltam, útkereső és saját tapasztalataimból tudtam tanulni. Édesapámtól sokszor hallottam: „…lehet, hogy ezt nem érted, de amikor kell, majd eszedbe jut”. És így lett. Beugrottak… A szabadság számomra sokat jelent és gyerekként is szerettem, tudtam vele élni. Olyan családban nőttem fel, ahol sokan voltunk gyerekek, sok időt töltöttünk együtt “bandázva”. Meghatározók voltak számomra nagyszüleim mindkét oldalról, szerettem a lelassult időt. Ráadásul mindig igaznak éreztem a kijelentést: „egy gyerek vagy tiszta, vagy boldog”. Valahogy így jutottam idáig. Ami számomra meghatározó a Waldorf-pedagógiában: öröm, tapasztalatszerzés, egyéni utak, mély megélések, szabadság, erős szociális élmények, lelassult idő, életrevalóság.