Minél több időt töltök gyerekek közt, minél régebb óta tanítok, annál jobban érzem a saját bőrömön, hogy tényleg úgy van: a gyerekek mindent maguktól tanulnak meg, vagy minden bennük van már, mi csak segítünk azt felszínre hozni, az insipiráló, biztonságos környezetet teremtjük köréjük. Furán hangzik, de tényleg ez van: a szépre, jóra, igazra törnek, csak néha sok az akadály előttük, segíteni kell ezt legyőzni. Hiszek a művészet erejében, nincs szebb dolog, mint gyerekekkel együtt megélni egy mese mélyének képeit, egy hiteles drámai pillanatot, egy égbe szárnyaló dalt, a színek találkozását a papíron, az aranyló napfényt a fák között. Ezért érdemes élni!