Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik miden erőm. (Ghandi)
Fontos mindig tudatában lennünk, hogy nem vagyunk és soha nem leszünk „készen”, hogy nincsen nálunk a Bölcsek Köve – ahogy másnál sincs. Ez az alázat gyakorlását feltételezi és igényli. Minden egyes akadályban és buktatóban – az esetleges kezdeti fájdalmak és megtorpanások után – igyekszem azt az értéket és lehetőséget meglátni és megvalósítani, ami adott konfliktus nélkül nem születhetett volna meg, nem teljesedhetett volna ki bennem. A tanári lét tele van ilyen lehetőségekkel. Az én életem is számos hasonlót tárt elém a hivatásomban és a magánéletemben is. A Tisztelet, a Bizalom, az Együttműködés azok a kulcsszavak, melyeket folyamatosan tapogatunk, melyekre mélységében még nem találtunk rá. Nagyon várom azt az aha- élményt, ami segíti, hogy végre megláthassam, hol és hogyan tud jól működni ez. Hiszem, hogy valójában ezért vagyok itt – hogy megtapasztalhassam, megláthassam, észrevehessem. De ez nem egy magányos felfedező út. Ez is kihívás nekem. A Sors -vagy bárminek nevezzük is- folyamatos fejlődést, alakulást, rugalmasságot vár el tőlünk minden szinten. Azt hiszem, nagy utat jártam meg e tekintetben. Meglátni saját korlátainkat fontos, átlépni azokat nagyszerű, de a Gyerekekből kibontani azt, ami Számukra nehézség – és ami esetleg számomra is kihívás – megtisztelő és felemelő. Ezen dolgozom.